Némi kísérleti párhuzamos működés után a blog elköltözik a blog.hu-ra. Akit érdekel a folytatás az itt találhatja meg: http://agyvihar.blog.hu/
Aki a FeedBurner-es RSS csatornát olvassa, annak semmi teendője nincsen, ezentúl automatikusan az új helyről fogja kapni a bejegyzéseket.
A ruandai népirtás kapcsán olvastam egy interjút, ami egy különös erkölcsi dilemmát vetett fel.
Időnként az ember belebotlik valamibe, ami egyszerű, de lenyűgöző.
Amikor először hallottam erről a dologról, akkor azt hittem, hogy ez is olyasmi, mint a fényevés, hiszen hogyan bírná ki az ember úgy, hogy csak iszik, és nem eszik semmit. De vannak olyan fanatikusok, akik szeretnek kísérletezni magukon, és ezt bőségesen dokumentálják is.
Ezeknek az ókoriaknak nem sok ízlésük volt, hogy ilyen szobrokat csináltak, amik olyanok, mint a mézeskalács figurák a vásárban.
Képzelj el egy olyan helyzetet, hogy valakivel el kell osztanotok egymás között egy pénzösszeget. Az osztozkodás anonim módon zajlik, nem ismeritek egymást, nem találkoztok. Ő felajánl neked egy osztozási arányt, amit te vagy elfogadsz, vagy nem. Ha elfogadod, akkor mindketten megkapjátok a pénzeteket a megfelelő arányban. Ha nem, akkor egyikőtök sem kap semmit. A döntés egyszeri, nem megismételhető. Mennyi pénzt ajánlanál fel a másiknak, és milyen ajánlatot fogadnál el?
Különböző fórumokon sok számítógépes kérdést és panaszt lehet olvasni olyanoktól, akik csak használni szeretnék a nyomorult masinát, de annak mindig van valami problémája. Tiszteletreméltó a laikusoknak ez a küzdelme az informatika szörnyetegével.
Hogyan kerül hal a WC-be? Itthon tudjuk erre a választ, de a kínaiak jobb megoldással álltak elő.
Nemrég láttam egy előadást, ahol az előadó az organikus gazdálkodásról beszélt, de közben néhány meglepő megjegyzést is elejtett a növények és az emberek kapcsolatáról.
Azt írja a net, hogy Amerikában feltaláltak egy olyan eszközt, amivel két ember ugyanazt a TV-t nézve egy időben más műsort láthat.
Néha az ember a művészet igazán meglepő formáival találkozik. Ki gondolná például, hogy van olyan ember, aki gépet csinál arra, hogy ábrázolja, hogyan borít fel egy macska egy karosszéket?
Főleg gazdasági megrázkódtatások idején szokott felbukkanni ez a képsorozat, amibe most a világválság kapcsán is belefutottam. Jó példa arra, amikor valahol annyi pénz van, hogy semmi sem lehet akadály.
A világ egyik legjobb egyetemén, az MTI-n találták fel a sikítópárnát nőknek. Íme a korszakalkotó találmány:
Ez két verssor valahogy napok óta megragadt a fejemben. Talán ez az igazi művészet, ami így tud hatni az emberre:
A könnytár blogon éppen Nelson admirálisról olvastam, és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy halála után a testének kalandos sorsa volt, amíg elnyerte végső nyugvóhelyét.
Tavasszal segítettem lomtalanítani egy ismerősnek. Sok kidobnivalója volt, köztük egy állóóra is.
Az egyik legérdekesebb pszichológiai jelenségnek azt tartom, amikor az ember megért valamit. Megértésen nem csak azt értem, amikor átlátunk egy problémát, hanem azt is, amikor más fényben tudunk látni valamit, mint korábban.
Egyes polgártársaink unalmukban meglepőbbnél meglepőbb tárgyakat helyeznek magukba.
Általában ezért nem szabad belenézni, de most kivételt teszünk.
Időnként nézek a neten Google videóelőadásokat, ahova a legkülönbözőbb szerzőket hívják meg a legváltozatosabb témákban a politikától az utazási beszámolókon át a történelmi kalandozásokig.
Látott már Ön csirke embriót mikroszkóp alatt?
Tegnap láttam a híradóban, hogy a süket képviselő megsértődött, mert levakozták, és ez elgondolkoztatott.
Nagyon helyes, de miért nincs ott a stúdióban??
Ha a nők megrezegtetik, a férfiak ellágyulnak.
Ma tűnt fel először, hogy a bankok tudatosan rájátszanak az érzékiségre a fiókokban.
Csúszik a kezed a fürdőszobában? A kocsiban? Az asztalon? A falon?
